VERSEIM

M.E.S.E.

"Egyszer volt, hol nem volt, már nagyon-nagyon régen, élt egy madárka. Pici volt, törékeny, gyönyörű és szabad. Egy napon rátalált a szerelem, olyan hatalmas erővel, ami sodort mindent körülötte, régi életét maga után hagyta úgy, ahogy volt, egy pillanat alatt, rohanva új élete felé, és ott is maradt. Imádott és imádták. Boldog volt. Éneke oly' fényesen és gyönyörűen csengett, hogy a szél is megállt előtte fejet hajtva. Így élt, szeretve sok éven át. Nem tudja hogyan, miért, de egy sötét napon villámlás szakította ketté az eget. Nem értette, de kalitkába zárták, bántották, szívét darabokra tépték, szárnyait letörték. Hiába küzdött, vak lett és süket, éneke elveszett az éjszakába, a homályba és szép lassan végleg elhallgatott. De még küzdött, remélt. Évekig élt így is. Ereje fogyott, enni nem bírt, tört szárnyaival repülni sem tudott, maradt, vergődött, sebezve, vérezve, szenvedve, legyengülve, halált kívánva. Fájdalmát nem enyhítette már semmi. Haldoklott. Mire rátaláltak és kalitkája nyílt, addigra már késő volt. Kis szíve már alig vert, minden erejét összeszedve próbálkozott, repülni akart, hívták, segítették, bátorították, de nem sikerült. Szárnyai már rég nem mozdultak. Üvölteni akart, de hangja eltűnt és csak hörgő haláltusáját vívta. Egyedül, némán, visszabújva otthonába, ami immár koporsója is lett. Könnyek nélküli keserves sírása megrengette a világot. Már nem félt, nem remélt, csak élt... Utolsó álmában sas lesz, szabad, szabad! hatalmas és erős, s végigszárnyalja az eget... s a földre csak sötét árnyékot vet..."

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat