6.
"Hogy milyen vagyok?
Hát..
honnan nézed?
A felszínről: vad, kőkemény,
ki megjárta a poklot, edzett,
bája állati, harcias, bátor,
s már-már isteni,
látható, szó nem töri,
üvöltő, sok csodát megélő,
ki visszaszól, s védi önmagát,
víz sem érheti,
s mit akar: nem engedi.
A mélyről: sebezhetőbb bárkinél,
fájóbb mindennél, meggyötört, alázott,
halk szavú, bántható,
nem is látható,
kiradírozható, másnak adható, taposható,
szomjazó, tökéletesnek sem mondható.
S milyen lennék? Vagy szeretnék?
Néked: Minden. Önmagam. Úgy, ahogy vagyok.
Meztelen, fényben fürdő,
ki adna Napot, s csillagot.
Ki nem húz, csak emel,
vállát adja, hogyha kell,
kérdezgetné álmaid, bontogatná szárnyaid,
enni adna, betakarna, könnyeidből iszogatna,
egy szavadra is halna, ezer gyönyört adna,
kinél hűség is az maradna.
Ki belehalna, hogyha kapna.
S, Te mi vagy nékem?
Múzsám, álmom...
Régen eltűnt valóságom!"