2.
"Álmaimban már azt hiszem,
láttalak,
S talán én is voltam nálad.
Ott ültünk egy padon,
S folyt a könnyünk nagyon.
Elsirattuk életünk,
S utána vidáman nevettünk.
A könnyekből tenger lett,
S mi megfürödtünk, meztelen.
A nevetésünk felhő lett,
S rajt táncoltunk, odafenn.
Mi akartuk, hogy így legyen.
Azóta is együtt vagyunk,
Ott a felhőn, hallgatunk,
És soha meg nem halunk."