8.
"Sírás nem segít,
az idő meg telik,
s hiába mondják
mondom nekik:
az élet csak halálnak való...
Édes pillanatok,
álmok, emberek,
eltűnnek sorra,
marad nyomor meg kín...
A szikla is kopik, törik,
még ha lassan is,
s marad belőle kavics,
majdnem láthatatlan
s haldoklik addig is
amíg eltűnik teljesen,
HEGY nem lesz belőle sosem!
Mondom én:
a rend rend marad,
hiába minden
ha mindig fagy,
lelkem nem élhető
világban van,
belepte már a por,
néha zizzen még, remeg,
taszítaná leplét,
de az idő rohan tovább,
szellő sem segít,
marad: így,
emlék, felejthető, távoli,
mert a rend rend marad
múló időben,
nem jó helyen,
búsan: elhallgat...
Mondom nektek:
nincs Harang,
csak hiszitek,
hogy minden marad,
az élet csak halálnak való...
tudom már ezt én is
itt a föld alatt.
Mondom halandók:
a rend rend marad,
por porrá lesz,
tinta fogy,
idő végtelen,
de a halál:
Marad!"