4.
"Ha ez úgy történne, ahogy én akarom,
fuldokolva rohannál hozzám még a mai napon,
hiszem még, hogy teljesül az álmom,
mit keresek, végre megtalálom,
engedd, hogy valóra váljon,
haldoklik a lelkem,
sóvárog tűnt kezed után,
féllel nem elégszem meg,
tüzes szenvedéllyel követellek,
tudom, hogy itt leszel velem,
remegő kezed, forró puha nyelved
itt is marad,
tudva azt, hogy megérte egyszer,
s megéri majd ezerszer,
lesütött két szemed,
ezer csókot érdemelne meg:
akarlak magamnak drága:
tűzlovagomnak,
szeretnélek úgy, mint e dalban,
de fáradt vagyok,
elfáradtam harcban, s gondolatban,
nincs erőm semmihez,
még létezésed is sebez,
ülök csak szobámban,
egyedül, némán,
gomolygó felhőket füstölök bénán,
mint magányos farkas a hegyekben,
üvöltenék, de nem hallja senki sem,
az űrt ki tölti be nekem?
ablakomból kibámulok,
mosolyog arcomba a szerelmes Hold,
ki mindig hűségesen követi a Napot,
látod mily' jó Nap Anya?
ránk szikrázik szerelemsugara,
de a Holdnak nem ad - soha,
mégis élteti őt puszta léte,
és sugárzik arca a sötétségbe,
én mindennek árát rendre megfizetve,
mégis: egyedül vagyok -
már nincsenek szabályok, betartott határok,
csak szabadon szárnyalhatok!"