3.
"Hangja cseng még a fülembe,
messze-messze a végtelenbe,
jelenbe és a jövőbe,
pedig nem láttam már jó ideje,
Ígéretet nem hagyott,
nem akart és nem tudott,
-de még most sem bánom -
legszebb napom volt e világon,
csak azt szeretném, hogy tudja meg,
e pár óra nekem mit jelentett,
s hangjával bennem mit tett,
azt sem tudom, mit is mondott,
nem emlékszem...
csak arra, hogy a fényben,
a lemenő nap tüzében,
égette minden szava véremet,
vérem folyt...
a csillogó víz tükrével összetalálkozott,
gyönyörű csillag született belőle,
a szél felrepítette az égbe,
azóta ott világít tündökölve egemen,
közelébe a felhőket sem engedem,
eső onnan le nem mossa,
amíg fülembe él a hangja,
vigyázok rá, mint a gyöngyre,
óvom én Őt mindörökre,
Kedves Nap, Hold, s többi csillag,
engedjetek neki utat,
adjatok neki egy királyi helyet,
Ti tudjátok, hogy e fénylő csillag
nekem mit is jelent!"