VERSEIM

saját versek, gondolatok, szösszenetek...


            7.

"Fa vagyok,
        kérges,
             ezer éves,
levél és lomb nélküli:
        kopár,
erdőm rég nincs, s éltető vizem
        e sivatagból hogy merítsem??
Ágaimat törik egyre csak,
gyökereim is láthatók,
        férgektől pusztulok,
sivár földembe még kapaszkodok...
de erőm is egyre fogy...
 
Rég volt, mikor még sütött a nap,
s volt eső, zöld, madarak,
        fészek, ének,
még emlékszem, volt szivárvány is az égen,
de mára már semmi sem maradt.
 
S mindez még nem elég!!
 
Mert látom már a vihart, szelet, jeget,
        mi jő' felém,
kitép, kifordít földemből hirtelen,
        se perc alatt.,
repítve, mint hontalant,
zúzva ágaim,
          mi még maradt,
s elenged egy hasadék felett,
               Nevet:
majd később betemet...
 
Adnék én legalább összetörve kályhából
          meleget,
de nem talál rám senki,
így maradok semmi,
a világomból is menni,
               ennyi!"




Weblap látogatottság számláló:

Mai: 6
Tegnapi: 1
Heti: 9
Havi: 65
Össz.: 13 990

Látogatottság növelés
Oldal: Vers 7
VERSEIM - © 2008 - 2024 - tkriszta.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »